Gyönyörű hangja van, öröm hallgatni – dicséri a petriventei Nagyboldogasszony templom új harangját az adományozó család tagja, Trojkó Tamás polgármester.

A településvezető büszkesége érthető, hiszen igazán szép gesztus és minden bizonnyal lelkiekben is felemelő érzés, ha az ember az örök időknek szóló harangot ajándékozhat lakóhelyének és a szűkebb közösségnek, melyben él.

– Családunk a Mura menti horvátság hagyományainak megfelelően római katolikus vallású és mélyen hívő – magyarázta Trojkó Tamás. – Nyilván a felgyorsult élet azt nem engedi meg, hogy minden vasárnapi szentmisén jelen legyen a család egésze, de a nagyobb ünnepek előtt mindig ott vagyunk a templomban. Miután édesapám szülőfalujának, Tótszentmártonnak a temetőjébe és ide, a petriventei sírkertbe is készíttettünk már harangot, úgy gondoltuk, ezzel, a harmadik adományozással tesszük fel a pontot az i-re. A falu kápolnáját ugyanis két évvel ezelőtt templommá alakították, az épület akkor kapott tornyot is, ám a pénzből harangra már nem telt, sajnos. A hiányosságot most pótoltuk; a családom felajánlása révén készíttettük el a harangot Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mesterrel. Maga a harang 550 ezer forintba került, az azt mozgató automatika beszereléséhez pedig 200 ezer forint támogatást kaptunk a Zala Megyei Közgyűléstől, amihez településünk önkormányzata is hozzátett további 100 ezer forintot.

A harangon – örök emléket állítva az adományozónak – a következő szöveg olvasható: „Isten dicsőségére öntetett engem Trojkó Tamás polgármester és családja”.

Horváth Gábor, a településen szolgáló becsehelyi plébános érdeklődésünkre elmondta: pályafutása során hasonló felajánlásra még nem volt példa. Az adományozásról ezért csak pozitív értelemben tud beszélni, főleg, hogy azt a hívek is nagy örömmel fogadták.

Az 55 kilogramm súlyú harang készítője, Gombos Miklós régi harangöntő dinasztia képviselője. Ő maga számos harangot készített már, például a Vatikánba, Oroszországba, Ausztráliába, de még Kamerunba és Tanzániába is.

– A harang a hagyományosnak tekinthető 22 százalékos ón-bronz ötvözetből készült, 8 hónapig dolgoztam rajta – mondta az aranykoszorús harangöntő mester. – Nyilván, ez azért alakult így, mert párhuzamosan több harang is készül, és az egyes munkafázisoknak megvan az úgynevezett „kihordási ideje”. Azt tudom mondani egyébként, hogy nincs két egyforma harang, más kérések alapján eltérő motívumok kerülnek mindegyikre, s a hangzásuk is különböző – mindettől lesznek egyediek. A petriventei a kisebb méretű harangok közé tartozik, ennél kisebbeket már nem szívesen vállalunk el, mert a technológiánk nem kifejezetten alkalmas az elkészítésükre.

Gombos Miklós azt is elmondta: miután a pénzszűke időszakát éljük, kifejezetten ritkának mondható, hogy egy család harangot öntet, százból egy esetben fordul elő ilyesmi. A gyakorlat az, hogy általában önkormányzatok, egyházközségek közül kerülnek ki a megrendelők.

A szakember ejtett néhány szót a harangok történetéről is. Mint azt elárulta, amikor az elhunyt Nagy Sándor makedón uralkodó koporsóját kísérte a gyászmenet, valamiért több száz csengőt aggattak a harci szekerekre. A görögök – hajós nép lévén – amikor a rossz idő miatt a magaslati tüzek már nem voltak láthatók, bójákra szerelt harangocskákat húztak ki kötéllel a tengeri szorosok bejáratához, és azok hangjával segítették a tengerészek tájékozódását. A rómaiak pedig a bűnözők nyakába kötöttek csengőt, hogy a nép figyelhessen rájuk. A kereszténység azonban csak jóval később ismerte fel a harang jelentőségét. Kezdetben ugyanis a rómaiak által üldözött új vallás képviselői még nem mertek harangozni, hiszen azzal felhívták volna magukra üldözőik figyelmét. Ezért fából készítettek harangot, mellyel a harkály kopogásához hasonló hanghatást keltettek a titokban megtartott erdei istentiszteletek alkalmával. A harang hivatalos használatát Sabiniánus pápa rendelte el 604- ben. Ettől kezdve vált a keresztény istentiszteletek szereplőjévé.

Magyarország legnehezebb harangja a budapesti Szent István Bazilikában található, súlya 77 mázsa. Azonban még ez is eltörpül moszkvai, 4437 mázsás „nagytestvére” mellett.