Ha egy zenekar még csak fél éve létezik, és máris a csúcson nyomja, két dolog lehet, vagy zsenikkel van dolgunk, vagy épp egy rég várt reunion jött el. A Mobilmánia kapcsán mindkettő igaz.
Ha egy zenekar még csak fél éve létezik, és máris a csúcson nyomja, két dolog lehet, vagy zsenikkel van dolgunk, vagy épp egy rég várt reunion jött el. A Mobilmánia kapcsán mindkettő igaz.
Az elmúlt év egyik hazai zenei szenzációjának számított a Mobilmánia nevű formáció megalakulása. Ebben ugyanis öt olyan frontember szerepel, akik a hazai hard rock színtér jól ismert énekesei, zenészei, és egy valami egybeköti őket: mindannyian meghatározó tagjai voltak (az egyébként még ma is működő) P. Mobil együttes valamelyik korszakának. A csapatot ugyanis Tunyogi Péter, Vikidál Gyula és Rudán Joe énekesek, Zeffer András billentyűs-énekes és Kékesi László basszusgitáros-énekes hozta létre. Mind nagy harcosok, kiváló zenészek, nagy előadók. A csapat turnéra is indult, és telt házas, sikeres koncertjeiken a nagy P. Mobil-számokat játszották sorra. Az együttesben azonban ennél többet látott az EMI zenei kiadó, és felajánlotta számukra, hogy készítsenek egy CD-t, immár saját számokból.
Természetesen a csapat örömmel vetette bele magát a lemezkészítésbe, szövegírónak pedig felkérték az egyik legjobb hazai mestert, Horváth Attilát. Ám a munkálatok során váratlanul elhunyt az egyik legtehetségesebb magyar hard rock énekes, Tunyogi Péter, így az ő hangja - mivel a hangsávokat még akkor nem vették fel - nem kerülhetett már rá az elkészült lemezre. Hatalmas űrt hagyott maga után az énekes, de a bánatban vigasz lehet, hogy a Mobilmánia lemeze elkészült, és immár bárki meghallgathatja otthon is őket.
A CD már kiállításában, kísérőfüzetében is igényes akárcsak a zenéjében. Olyan igazi, hamisítatlan hard rock zenét tartalmaz, amely nagyon kedves lehet sok, a kemény, de dallamos zenéket szerető ember fülének és szívének. Öröm hallani a jól kidolgozott, riffelős gitárszólókat, a harmóniagazdagságot, a fogós refréneket, no és a valódi Hammond orgonahangzást és szólókat, amely a mai időkben már csak alig-alig érhető nyomon egyes csapatoknál a mindenféle billentyűs kütyük között. Ez utóbbi hangszer megszólaltatója a csapat vezetője, több dal zeneszerzője, Zeffer András. Zeffi egyébként, aki rákos betegségből, akut leukémiából gyógyult fel (amit Őssejt és rock and roll című könyvében meg is írt) szerencsére újra teljes erőből koncentrálhat a zenére. Egyben említsük meg a gitáros és dobos poszton játszókat is, a szintén Zeffi vezette RockBand tagjait: Vámos Zsolt és Kozma Tamás szólógitárosokat, illetve a dobalapokat pontosan, feszesen hozó Borbély Zsoltot. Szóval, a hard rock zene ül itt ünnepet a Mobilmánia jóvoltából.
Ha egy zenekar még csak fél éve létezik, és máris a csúcson nyomja, két dolog lehet, vagy zsenikkel van dolgunk, vagy épp egy rég várt reunion jött el. A Mobilmánia kapcsán mindkettő igaz.
Az elmúlt év egyik hazai zenei szenzációjának számított a Mobilmánia nevű formáció megalakulása. Ebben ugyanis öt olyan frontember szerepel, akik a hazai hard rock színtér jól ismert énekesei, zenészei, és egy valami egybeköti őket: mindannyian meghatározó tagjai voltak (az egyébként még ma is működő) P. Mobil együttes valamelyik korszakának. A csapatot ugyanis Tunyogi Péter, Vikidál Gyula és Rudán Joe énekesek, Zeffer András billentyűs-énekes és Kékesi László basszusgitáros-énekes hozta létre. Mind nagy harcosok, kiváló zenészek, nagy előadók. A csapat turnéra is indult, és telt házas, sikeres koncertjeiken a nagy P. Mobil-számokat játszották sorra. Az együttesben azonban ennél többet látott az EMI zenei kiadó, és felajánlotta számukra, hogy készítsenek egy CD-t, immár saját számokból.
Természetesen a csapat örömmel vetette bele magát a lemezkészítésbe, szövegírónak pedig felkérték az egyik legjobb hazai mestert, Horváth Attilát. Ám a munkálatok során váratlanul elhunyt az egyik legtehetségesebb magyar hard rock énekes, Tunyogi Péter, így az ő hangja - mivel a hangsávokat még akkor nem vették fel - nem kerülhetett már rá az elkészült lemezre. Hatalmas űrt hagyott maga után az énekes, de a bánatban vigasz lehet, hogy a Mobilmánia lemeze elkészült, és immár bárki meghallgathatja otthon is őket.
A CD már kiállításában, kísérőfüzetében is igényes akárcsak a zenéjében. Olyan igazi, hamisítatlan hard rock zenét tartalmaz, amely nagyon kedves lehet sok, a kemény, de dallamos zenéket szerető ember fülének és szívének. Öröm hallani a jól kidolgozott, riffelős gitárszólókat, a harmóniagazdagságot, a fogós refréneket, no és a valódi Hammond orgonahangzást és szólókat, amely a mai időkben már csak alig-alig érhető nyomon egyes csapatoknál a mindenféle billentyűs kütyük között. Ez utóbbi hangszer megszólaltatója a csapat vezetője, több dal zeneszerzője, Zeffer András. Zeffi egyébként, aki rákos betegségből, akut leukémiából gyógyult fel (amit Őssejt és rock and roll című könyvében meg is írt) szerencsére újra teljes erőből koncentrálhat a zenére. Egyben említsük meg a gitáros és dobos poszton játszókat is, a szintén Zeffi vezette RockBand tagjait: Vámos Zsolt és Kozma Tamás szólógitárosokat, illetve a dobalapokat pontosan, feszesen hozó Borbély Zsoltot. Szóval, a hard rock zene ül itt ünnepet a Mobilmánia jóvoltából.
A rendkívüli erejű kezdés, a Mobilmánia című nóta máris helyre tesz bennünket zeneileg, azaz hogy miről is szól ez a lemez. Sodró lendületű, fogós refrénű tétel, amelyet sorra követnek a hasonló felfogásban született dalok. Az énekesek testvériesen megosztoznak az egyes darabokon, és természetesen Rudán Joe és Vikidál Gyula mellett Zeffer András és Kékesi László is kap saját számot. Bár karakterben elütők a hangok, Joe és Vikidál hangja továbbra is olyan bikaerős, mint annak idején volt, szóval kár volt őket félteni, hogy már megkopott volna az orgánumuk.
Szerencsére erre nemcsak a lemezen, hanem az élő koncerteken is bizonyítékot kapunk. Mindegyik dal telitalálat. Talán külön is kiemelhető a címadó Mobilmánia, a Tűz a folyón, a Láttam a démont vagy a Messziről jövünk, jól meghangszerelve, odafigyelésre érdemes szövegekkel. Persze a jó barát, a társ, Tunyogi Péter emléke is tetten érhető, akár a Messziről jövünk című balladát nézzük, akár a kimondottan az énekes emlékére született zárószámot, a zongorával kísért Velünk leszel mindig című, Vikidál Gyula írta dalt, a végén a lépésről lépésre lassuló zongorahangokkal.
Szerencsére erre nemcsak a lemezen, hanem az élő koncerteken is bizonyítékot kapunk. Mindegyik dal telitalálat. Talán külön is kiemelhető a címadó Mobilmánia, a Tűz a folyón, a Láttam a démont vagy a Messziről jövünk, jól meghangszerelve, odafigyelésre érdemes szövegekkel. Persze a jó barát, a társ, Tunyogi Péter emléke is tetten érhető, akár a Messziről jövünk című balladát nézzük, akár a kimondottan az énekes emlékére született zárószámot, a zongorával kísért Velünk leszel mindig című, Vikidál Gyula írta dalt, a végén a lépésről lépésre lassuló zongorahangokkal.
A Mobilmánia a Hard Rock Magazin szavazásán az Év Magyar Zenekara cím tulajdonosa lett tavaly. Már ez is jelezi, hogy micsoda szeretettel fordul feléjük a közönség, aminek ők maximálisan eleget is tesznek. Tulajdonképpen ez a mű bármely külföldi összehasonlításban megállja a helyét.
.gif)
