Gondolatok az ünnepek előtt



Csend, nyugalom honol a temetőben. Csak talpam alatt zizegnek a sűrűn lehulló falevelek, ahogy sétálok a sírokat jelző kopjafák között. Meg-megállok az újabbaknál,s eszembe jut, tavaly még együtt koszorúztunk...
Bizonyára már készülnek az idei beszédek, a koszorúk az 56. megemlékezésre, amikor élettel teli lesz a temető, de köztük egyre kevesebb lesz már az egykori szabadságharcos. Pedig lehettek volna még jó ideig. Ha...
Nem ünneprontásnak szánom, de a belső bomlásztások igazolják, hogy több mint két évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy a különböző szervezetekbe (pártalapítás tiltva volt!) tömörült egykori forrdalmárok és szabdságharcosok törvény adta joguknál fogva elítélőiken elégtételt véve, soraikat megtisztíthatták volna. A kezdettől beépítettektől, azaz tégláktól, nem egyszer azon poziciókat kiharcolóktól és bitorlóktól kapták megbizatásukat, akik e megtisztulási folyamatot megakadályozták, illetve megfordították saját hasznukra. Igaz, az '56-osok nyakra-főre kapták a kitüntetéseket, de rejtett csatornákon üzenetek is érkeztek, hogy fogják be a szájukat. Ennyi és nem több, ami jár nekik.
Sokan átlátták a helyzetet, mégsem akartak hinni a szemüknek, hogy szinte semmi nem változott. Sokuk agyongyötört szervezete feladta a reményt, illetve, mint egy kivülálló szemlélődő fogalmazta meg találón: az erősebbje korán beleőszült, a gyengébbje pedig meghalt.
Bizonyíték erre a sírokon lévő dátum. Ezért harcoltak majd szenvedtek? Az élve maradottak pedig ezért mondtak le a fiatalsággal járó megannyi örömforrásról? S a gyermekeik helyett, legalább unokáik felcseperedését figyelemmel tudták volna kísérni, a múlthoz képest nyugodtabb körülmények között. Ám ma is tehetetlenül vergődnek rágalmazóik és bomlasztóik között, akik '56-ban a túloldalon voltak.
Ezek után felesleges megkérdezni, hová és kihez fordulhattak volna a meghurcolt forradalmárok segítséget kérni?
A közelmúlt eseményeit figyelemmel kísérve az előző elnyomó rendszert kiszolgálók vígan élnek, élhettek minden felelősséget elhárítván maguktól. Érdemes ezen elgondolkodni és összerakni a mozaikokat. Ezen emberek érdecsoportosulásait, régi és új kapcsolatrendszerüket, amelyek háttere világosan megmutatja az  igazi céljukat. No, és baj esetén, klikkeken belül és kívül ki, hogyan reagál, kihez fordul és mit cselekszik.
Vége lehetne már a kettős mércék okozta értelmetlen szevedéseknek, amellyel az  élet idő előtti, mesterséges megszakítása a cél.
Összefogással ki lehet söpörni a szemetet, hogy a tiszták 1956 szent eszméjét tovább víve, a fiataloknak átadva még sok megemlékezésen vehessenek részt, megbcsüléstől emelt fővel.
 
Viola Anna

Kép:Magyar Pieta -Tóbiás Klára alkotása-