Hangtalanul suhanunk a luxusautóval. Nem tudom merre járunk, mert hiába kérdezném, választ nem kapnék. A kényelmes hely kezd kényelmetlenné válni a sok üléstől. Végre megállunk a magas fal ölelte szép, látszólag a biztonságra alig adó hatalmas kapu előtt. Beengednek. A bejárati ajtón túl, beléptetőrendszerhez hasonló szerkezeten kell áthaladni, majd a mellé helyezett aszalkára lepakolni. Minderre egy hang utasít.
Az egyszerű, elegáns terem rejtett gazdagságra utal, mint a beljebb invitáló gazdája, aki középmagas, gyérűlő haját baloldalon elválasztva viseli. Tekintetét nem látom, mert elrejti  fényre sötétedő szemüvege mögé. Díszes íróasztala mögé állva int, hogy foglaljak helyet.
Retenetesen kicsinek érzem magam a hatalmas fotelben. A megtörés egyik módszere. Tudja ezt a velem szemben ülő, aki egy pillanatra leemeli a szemüvegét. Inkább soha ne láttam volna a tekintetét. Bizalmatlanságomat keresztbe tett lábam elé helyezett összekulcsolt ujjaimmal fejezem ki.
- Ugye nem gondolja, hogy élete nagy interjúját velem készítheti el? - kérdi hideg gyűlölettel. - Habár sok ideje úgy sincs már! - fordul át röhögésbe.
- Lehet - válaszolom -, de nem a hiúság hajt, hanem sokunkat érdeklő kérdésre szeretnék választ kapni s azt továbbítani.  Önök, akik már minden pénzben mérhető tárgyat, rangot, befolyást és élvezetet meg-, át- és kiéltek, milyen jogon akarják megfosztani a többséget előbb életterük, majd életük elvételével? Az élet a legnagyobb kincs, ezt önök tudják a legjobban, nem?
- Ezek csak szavak. Honnan készült fel belőlem, a pletykalapokból? Vagy folyosói pletykákból? - kérdezi hahotázva.
- Nem, nem! - viszonzom gúnyos röhögését - Az eltitkolt vagy az agyonhallgattatott majd részben kiszivárogtatott s akkor összeesküvéselméletnek hazudott információkból állt össze önökről kialakított véleményem.
- Ezeket bizonyítani is tudja, vagy írói fantáziája szüleményének tekintsem, hasonlóan a sok alulfizetett firkászéval? Mi, annyit tudatunk önökkel, amennyit jónak találunk. A tudatosan kiszivárogtatott információk hatása felér az atombombáéval. Az emberek megijednek, elbizonytalankodnak, tehetlennek érzik magukat, ezáltal saját magukat teszik tönkre vagy dobják el maguktól életüket. A mi kezünk viszont tiszta marad.
- Sokan látjuk magunk körül, a Föld s azon élők tudatos pusztítását. Tudjuk mire törekszenek önök a láthatalanság védelme mögött, de miért teszik?
- Nekünk köszönhető minden a világon. A kapcsolatrendszerünk által felhalmozott anyagi javainkkal azt tesszük, amit akarunk, mert senki nem tud bennünket megállítani. A felesleget pedig el lehet adni, vagy ha az nem megy, el kell pusztítani.
- Élő, érző lényeket, akik bár változó képességűek, de valahol, valamilyen szinten hasznos tevékenységet is folytathatnának. Rájuk gondol?
- Hozassak önnek egy csésze jófajta teát? Ilyet úgyem ihatott még és nem is lenne rá több alkalma.
- Köszönöm, nem. Inkább beszéljünk őszintén. Miért akarnak egymilliárd embertől megszabadulni?
- Egymilliárdtól? Első lépésben asszonyom! De ne kérdezze hogyan, mert rövidesen a saját bőrén tapasztalhatja. Kielégítette a válaszom?
- Van családja?
- És önnek...? Ne feleljen, mert mindent tudok magáról. Többet mint ön...
- Hány embert érez magához közel? Egyáltalán, szereti önt valaki?
- Soha nem érzelmi oldalról közelitek, hanem pénzben mérem szükségleteim kielégítését.  Az érzelmeket feleslegesnek ítélem, csak gond van velük, amit nem értékelek. Elgyengít, szegénnyé tesz. Nem is emlékszem már, mikor öltem ki magamból a csíráját is.
-No, és önök néhányan, akik a világ urainak hiszik magukat, mit tesznek majd egymással, ha már elpusztították a világot az élőkkel?
- Erre a látszatvilágra gondol, amiről úgy  hiszi ismeri? Ami ezen túl van, azt maga nem ismerheti. Csak egy szeletkéjét láttatjuk, ami előtte, mögötte van, abba sem ön, sem más nem nyerhet bepillantást. -  mondja órájára nézve s folytatja - tizenhárom másodperccel lépte túl az önre szánt időt. Kikísértetem. - fejezi be mondandóját ellentmondást nem tűrő hangon.
A kapu előtt, ahová hosszú utazás után húsz perce érkeztem, tétován megállok. Ekkor csörömpölésre ébredek, mert hadakozásomban levertem az ágyam mellé készített gyógyteás bögrémet.
Örülök, hogy ennyivel megúsztam egyelőre.

Viola Anna
 
szerkesztői fotó