A Nagykanizsai Városvédő Egyesület kiadásában jelent meg a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozat 38-ik köteteként Deák-Varga Dénes, városunk főépítészének Nagykanizsa középkori rotundái – A rotunda-építészet gyökerei című kötete. A könyv számos korabeli metszettel és térképpel illusztrálva mutatja meg városunk rotundáit és annak eredetét, történelmi hátterét.
– Az emberek többsége nincs tisztában a rotudák fogalmával, így kézenfekvő a kérdés, milyen építészeti alkotásokat képzeljünk el a szó hallatán?
 
– A rotunda latin eredetű szó és körépítményt jelent, így használhatjuk a körtemplom kifejezést is, mely sokkal közérthetőbb. Az angolszász nyelvterületen a modern kör alakú épületek, pavilonok megnevezésére is használják. Nálunk csupán csak a koraközépkori kör alakú templomokat jelöli ez a fogalom. Ezek eldugott parányi épületek, falusi keresztény templomocskák, melyek általában csak töredékesen maradtak meg. Építésük a XI-XIII. századig az egész Kárpát-medencében virágzott, jelenleg már több mint száz középkori rotunda léte bizonyított a korábban említett területen – ismertette a fogalmat Deák-Varga Dénes.

 – Hol találhatóak bizonyítottan létezett körtemplomok?
– Az ország megyéi közül Zala megyében tudunk a legtöbb kerek templom létéről, számuk megközelíti a tíz darabot, ezzel szemben más megyében mindössze egy-kettő esetleg három található. Ez összefügg részben azzal, hogy a Nyugat-Dunántúl a török által nem volt olyan nagymértékben feldúlva. Kallósdon látható egy teljesen ép kerek templom, ezt a török után újították fel. A bagodi kupolája hiányában már csak részben áll. Zala megyében több régészeti leletről is tudunk és érdekességként szolgál, hogy Nagykanizsa közigazgatási területén kettő is bizonyítottan állt. Az Árpád-kori Szent Margit plébániatemplom létéről okleveles adatokból illetve török kori metszetekből tájékozódhatunk, azonban a pontos helyét nem sikerült meghatározni. Valószínű, hogy valahol a mai Magyar utca és Dózsa György utca, esetleg Garay utca kereszteződése környékén építhették. Itt temetőnyomokat találtak a régészek és ebből gyanítják, hogy a templom is valahol ott állhatott. A könyvben egyrészt arra a 4 db török-kori metszetre hívtam fel a figyelmet, amelyek a kanizsai rotundát is ábrázolják. Ez már magában véve is kuriózum, mivel alig tudunk középkori metszeten megörökített rotundáról. A Szent Margit templom metszetén kívül, a nagykállói rotundáról maradt fenn rajzemlék. A másik Nagykanizsa környéki emlék a liszói, jankapusztai elágazásnál található, itt a középkorban Mórichely falu volt. A lelőhelyét régésztileg is azonosították, de sajnos részletes feltárás a mai napig nem történt. A mórichelyi kerek templomhoz, mely a könyv borítóján is látható, a török időkben egy kis palánkvárat építettek, ahonnan a közeledő ellenséget figyelhették. Várként csak egy-két évtizedig működhetett, mivel felrobbantották.
A nagykanizsaiaknak büszkének kell lenniük ezekre az emlékekre, mivel kuriózumnak számítanak. A Szent Margit kerek templomba temették el Thury Györgyöt annak idején és a sírját csodálatos módon a törökök nem rombolták le. Ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök is tisztelték bizonyos fokig hős ellenfél emlékét. Az 1690 körüli metszeteken még látszik, romba akkor dőlt, amikor a császári csapatok visszafoglalták Nagykanizsát.
– A könyvben azt írja, hogy nem ön választotta a témát, hanem az szólította meg önt.
– Első találkozásom a körtemplomokkal Kaposváron volt, ahol egy, a kora gótika idejéből származó rotunda falmaradványai láthatóak. A kora gótika idején már a kerek építmények nem voltak elég modernek és divatba jöttek a támpilléres és sokszögű szerkesztési rendszerek az építészetben. Ezért váltottak át a nyolcszögű formára, ezek mind a 13. század végéről datálódnak. Aztán egyre több rotundával ismerkedtem meg. A kerek templomokkal akkor kezdtem el áthatóbban foglalkozni, amikor a munkám révén Nagyatádra kerültem, melynek Bodvica városrészében egykor állt egy körtemplom. A milleneumra való előkészületek során javasoltam az eltűnt építmény feltárásának a lehetőségét, aminek létezésére okleveles adatok és térképek is utaltak. Indult is egy ásatás, mely nem vezetett eredményre. Ezt követően egy amatőr régészetet kedvelő fiatalember a helybeli idős emberek elmondása alapján megtalálta a helyét és egy második ásatás alkalmával teljes egészében sikerült is feltárni. 13. századinak, a mórichelyivel egyidősnek becsülték, azonban sajnos visszatemették, mivel egy-két téglasornyi maradt meg az alapokból. Tehát a téma nem újkeletű, már több mint tíz éve foglakoztat, de megírva, ilyen átfogó tanulmányként nem jelent még meg. Most kaptam bíztatást a Nagykanizsai Városvédő Egyesülettől.
– A könyvben két tanulmány található. Az első a kanizsai vonatkozása miatt érdekes, annak történelmi emlékeiről szól. A másik tanulmányban olyan dolgokat fogalmaztam meg a kerektemplomok eredetével kapcsolatban, amelyeket eddig még nem nagyon összegeztek így. Igazából két újdonsága van a tanulmánynak. Az egyik az, hogy köralakú templomépítmények egész Európában megtalálhatók, azonban két markáns csoportra oszthatóak. Létezik egy nyugat-európai típus, mely egyértelműen levezethető a római építészetből, ennek a továbbfolytatása. Ezek jellemzően dobszerűek, belül pillérgyűrűn álló, bazilikásan kiemelt középrésszel építették. Ugyanakkor a rotundák közép-európai típusa a Kárpát-medencére koncentrálódik, de jelen van Csehországban, Lengyelországban, valamint Németország és Ausztria egyes részein is. Átmérőjük viszonylag kicsi, belsejük általában egyterű. A másik felfedezés, annak ellenére, hogy a se az örményekkel se a grúzokkal a magyarságnak nincsen kimutatható kapcsolata, a kaukázusi és a magyar építészetnek mégis fejlett kapcsolatrendszere van. Napjainkban kezdtek el foglalkozni a történészek az Azerbajdzsán területén az 1300-as éveket megelőzően fennállt Albánia nevű keresztény országgal. A történelmi adatok arról szólnak, hogy ez az ország sokat szenvedett az tőlük északra élő hunok betöréseitől. A kaukázusi Albánia, ahol kerektemplom is található, fordított arra gondot, hogy hunok által lakott területek keresztény térítőket küldjenek. Feltehetőleg a kaukázusi országból terjedt tovább a hunok felé, a kerektemplomok építése, mely vélhetően az avarok közvetítésével került át a Kárpát-medencébe. Tehát ez az építészeti jelenség keletre mutat és a Kaukázus környéki építészettel mutat párhuzamot. Ennek a kultúrának a közvetítői valószínűleg az avarok voltak, ők hozhattak be a Kárpát-medencébe olyan népcsoportokat, amelyek kaukázusi eredetű, keresztények voltak – részletezte a főépítész.
Deák-Varga Dénes könyve zárszavában leírja, fontos, hogy tisztában legyünk nemzeti történelmi értékeinkkel, és ne hagyjuk azokat a szomszéd népek által kisajátítani. És nem utolsó sorban az Árpád-kori rotundák nyomait követve esetleg eljuthatunk őshazánk újra történő felfedezéséhez.

Varga Mónika


2012-10-18 11:10:00

forrás:http://www.kanizsaujsag.hu/