Éldegélünk?

De hogyan?


Néhány kivételtől eltekinve a médiaban elhangzottak  tudatosan rombolják az emberek egymásba vetett bizalmát. A naponta többször, listáról felsorolt gyilkosságok, betörések, sikkasztások aztán szaporítják a kerítések, zárak, láncok számát.
Az egymástól való elidegenedés, a bezárkózás, csak a média híreire való figyelés oly mérvű manipuláció eredménye, hogy ennek hatására szaporodhatnak el a később felolvasandó esetek. 
Főleg a  városi  emberek hajlamosak erre, hiszen életük nagyobbik részét a négy fal között töltik. Kapva-kapnak az állandóan jelentkezők ajánlatain, mégjobban szűkítve életterüket.
Lassan minden be lesz kerítve. Aztán az olcsónak ígért kerítés tízszeres áron kerül számlázásra. Hiába reklamálnak a saját magukat gettósítottak, egy-két újabb betörés a házakban és még jobban megrémülnek. A biztonsági zárak, láncok, rácsok mellé riasztókat szereltetnek be, hogy a nap bármely pillantában megszólaló sivító hanggal őrületbe kergessék egymást. A folyamatosan jelentkező szakemberek újabbakat kínálnak az elavult, vagy nem megfelelően karbantartott, beállítottak helyére, a biztonságérzet növelésére.
No persze még több pénzért, mert csak és kizárólag erről szól az egész. Az emberek pedig veszik, mert a híradásokban állandóan tájékoztatják őket a bűnözők új módszereiről. Közben észre sem veszik, hogy közérzetük egyre rosszabb. Kínlódva élnek. Ha csomagokkal érkeznek az utcai kapuhoz, az aszfaltra helyezik, hogy a hatalmas kulcs-csomóból elő tudják halászni az odavalót. Ha elég gyorsak, még be is tudnak jutni, az automatikusan záródó kapun. Az ügyesebbje fél téglát rejt a bokor alá, ezzel támasztja ki a kaput, míg bejut a ház ajtajáig. Igen ám, de cipelgetés közben nem látja, hogy besurrannak a régen odajárt hajléktalanok, hogy maguk és állataik számára találjanak valamit a kukákban. A kerítések nélküli időkben még csendben, rendben kotorászhattak, nem volt velük baj. Rendetlenséget sem hagytak maguk mögött, mert tudták nem mehetnének vissza. Most viszont a düh, elkeseredés és félelem miatt, páriákká süllyesztve, széttúrják a szeméttároló tartalmát, majd sietve távoznak. A kapuból helyére kerül a fél tégla, a csomagosok keresgélik a kulcsokat. Két lépéssel beljebb megismétlődik a jelenet, mert ott egy vasrácson kell túljutni, aztán egy nehéz csapóajtón, majd a lakás előtt ismét  keresgélni kell a rács és sokzáras ajtó megfelelő kulcsait. A nyikorgó vasra felszisszen a szomszéd, hiszen az övé nesztelenül siklik. Bosszúból az ablakból dob ki valamit az utcán parkoló autóra. Mire szomszédja a lakáson belülre kerülhetne s magára csukhatná a sokzáras ajtaját, felordít kocsija riasztója. Visszarohan, hogy megszüntesse a zaj forrását. Csakhogy addigra a nappal pihenő, a multiknál éjjel agyonhajszolt másik szomszéd várja, s egy jobbossal leteríti, hogy a fél téglába veri a fejét. A mentők elviszik, a rendőrség a tárva-nyitva hagyott lakást próbálja bezárni.
Az eset szerepel már az aznapi hírekben.

Viola Anna

Kép: Boris Vanessza alkotása