Lelkünkben megtisztulva, szívünkben a szeretet lángjával, az emlékezés palástjában öltözve, induljunk a temetőbe. Virágokkal, koszorúval, gyertyákkal, és mécsesekkel rójuk le kegyeletünket a sírok előtt. Emlékezünk szeretettel, és hálával az együtt eltöltött időkre, legyen kísérőnk a megbocsátás, ha elkéstünk vele…
A temetők ilyentájt virágruhát öltenek magukra, melyet a szürkületben az örök világosságot jelképező lángnyelvek tesznek még színesebbé. Ezen a napon az előre mentekért szól a harang.
De! Vajon hányónknak jut eszébe a háború óta meg nem született hatmillió kis lélek, akiket életre hívott egy szerelmes pillanat, vagy egy meggondolatlan futókaland, és bár esélyt kaptak, de életet nem…
Nem hallotta senki a kacagásuk, és sírásukat, botladozó lépéseiket nem látta senki. Nem tudni mi lett volna belőlük, munkás, értelmiségi, vagy miniszter, ne tán világhírű tudós. Egyet tudunk EMBEREK lehettek volna. Gyújtsunk értünk egy szél gyertyát, és mondjunk értük egy imát, hogy lelkük megnyugodva várja a feltámadás napját.
Most néhány jó tanács a meghitt pillanatokra:
Vigyünk magunkkal gyufát, mert más sírról nem szabad lángot kérni, mert az a lélek nyugtalanná válik.
Vigyünk magunkkal egy szál rozmaringot, ez megvéd a kóborló szellemektől, így nem viszünk haza magunkkal „vendéget”.
Ilyenkor nagyon sok lélek kering a sírok felett. Kérjük meg a hazavezetés angyalát, ölelje át őket és vesse haza.
Amennyiben otthonunkban mégis kellemetlenül éreznénk magunkat, mert hívatlan vendéggel érkeztünk meg, ismét hívjuk a hazavezetés angyalát, és így szóljunk hozzá!
-    Hazavezetés angyala jöjj, hívlak Téged! Kérlek, vezesd haza ezt az eltévedt lelket a fénybe, az ő otthonába.
Majd kérj számára nyugalmat, ekképpen:
-   Adj Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjen neki, nyugodjon békében, Ámen.
Tiszteljük meg szeretteinket, ameddig az emlékezés lángja ég, ne hallgassunk háttérzenét, és ne nézzünk tévét, csak Rájuk gondoljunk...

Lélek Sándorné Gizella Ekpafat