Mikor megkondul a harang

Ha majd megkondul a harang,

Nyugovóra térek.

Lélek bárkám a végtelen

Óceánra téved.

Utazom az ismeretlent,

Kutatom hogy, hol van?

Soha többé nem leszek már

Az,ki egykor voltam.



Nem leszek, mert nem lehetek,

Valaki hiányzik.

Kitört belőlem egy darab,

Csak a helye látszik.

Ridegséggel dermeszt, látva

csonka koronája,

Mint amelynek hiányzik

Egy gyémántköves ága.



Tanácstalan forgatom csak

Ujjaim közt tartva.

Illeszteném újra vissza

Honnan lett leválva.

Zord, tátongó ürességbe

Süllyedt ragyogása.

Jeges dérbe tompult

Csillogó varázsa.



Valami a mellkasomba

Lüktető sajgással

Dobban nagyot, háborogva.

Hangos roppanással.

Tűztől hevül, izzik

Bennem vad folyója,

Ereimben száguld

Vérlavinát ontva.



Államat emelem

Távolba révedve.

Álmaim keresném,

kékség, végtelenben?

Szám résnyire nyílik,

Hangomat hallatom.

Kit találni vágyok,

Halkan szólítgatom.



Küldj egy Angyalt Atyám!

Alázattal kérlek.

Hozza el mihozzánk

Örök üdvösséged.

Küldd, hogy megérkezzen,

Ne várjam hiába.

Hintse rá az Anyám

Sápadt orcájára.



Emelje gyöngéden

Két puha keblére.

Ringassa el lágyan

Tartva két kezében.

Ahogy elaludva

Köztetek lehettem,

Kisdedként mikor még

Ő ringatott engem.



Ne fájhasson néki

Ami itt fáj bennem.

Legyen az, ki óvja

Féltő szeretetben.

Milyen ő volt hozzám

Földi életemben,

Én csak állok, bénán,

Szoborként, esetlen.



Vigyáznám, ha tudnám,

Bármilyen nehéz,

Tehetetlenné tesz,

kárhoztat a vész!

Szárnyalnék fecskeként,

Érintve friss vizét,

De visszahúz és elnyel

A ködös szürkeség.



Küldd az Angyalt URAM!

Esdekelve kérlek!

Áldd útját a kínzó

Kétségbeesésnek.

Cselekvéseimnek

Határt szab a lét,

Akárhogy akarnám,

Tudom, ez kevés.



Ha megkondul a harang

Elköszön egy lélek.

Szélhárfáján susog

A tovatűnő élet.

Palástja bronz testét

Nyelvével nyaldossa,

Rézkönnyét hullatná,

Tán meg is olvadna.



Ha megszólal a harang,

S utoljára kondul.

Már csak én maradtam,

Ki akkor elindul.

Végső otthonomban

Ágyam megveté,

Féltő gondossággal

Hazáig kísér.


Komróczki Zoltán   2012.