Rendhagyó történelemórát tartott a Batthyányban és a Piarista Iskolában az Ötvenhatos Versünnep meghívott vendége. Négy témába vágó filmjéből - a videotar.mtv.hu oldalon többet láthatunk belőlük – mutatott be részleteket. Megismerkedett Nagykanizsa '56-os helyszíneivel. Késődélután pedig meghallgatta a város középiskolásainak szavalatát. Dr. Feledy Péter, a Magyar Televízió nyugalmazott főmunkatársa a Nagykanizsai Polgári Egyesület meghívására érkezett városunkba.

Parancsolatlan, tiszta szívvel címet viseli az a film, melyet Feledy Péter az első napról a még élő résztvevőkkel az eredeti helyszíneken forgatott. – Azt mondta, hogy őmiatta van, hogy október 23-án tört ki a forradalom. Merthogy találkozott valakikkel, akik kérdezték, hanyadikára tegyük ezt a lengyelek melletti tüntetést – emlékezik egy képzőművészeti főiskolás lányra az egykori joghallgató, Karátson Gábor. – Picit eltűnődött és azt mondta: csakis huszonharmadikán lehet, mert akkor a főiskolán alig vannak órák, legföljebb anatómia, ha van. Tehát sokan eljönnek. – Én akkor még nem tudtam, hogy ez történelmi pillanat. Estefelé már igen. – vallja be Sinkovits Imre, ahogy fiatal színészként fél kettő-kettő magasságában belecsöppent a Petőfi szobor előtti tüntetésbe. – Szavalj nekik, amíg öszszegyűlnek – kérte egy ismerőse. Az áthallásos versek után a Nemzeti dalt követelték tőle. Fölemelt kézzel, kórusban mondta vele együtt a sokaság: … esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
Az író-képzőművész a Sztálin szobor esti ledöntéséről is beszél a videón. Mennyi humor, fölszabadultság volt a levegőben! Jellemzésére felidézte: bár mindenki azt akarta, hogy ledöntsék, bolondos sportszerűségből mégis azt is kiabálták sokan: Tartsd magad, Jóska! Amikor végre a zsarnok-szobor megadta magát a lángvágónak, a Meghalt a cselszövő-t énekelték. A Végjáték az Akadémia utcában című film a nagy napok alatti eredeti jegyzőkönyvek nyomán készült. Még maga Nyers Rezső, az '56-ig Magyar Dolgozók Pártja nevet viselő állampárt Központi Vezetőségének egykori tagja is tágra nyílt szemmel, megdöbbenéssel szól politikustársai vakságáról. Többen a munkásság felfegyverzésében látták a megoldást a tiltakozás leverésére. – Arra nem gondoltak, a munkások merre fognak lőni? – kérdezte. Hiszen akkor már a munkásság nem kért az állítólagos „munkáshatalomból”. A politológus, Schlett István ezt a jelenséget „virtuális munkásosztálynak” nevezi. A baloldal a kisemberekre hivatkozik, ám ennek semmi köze hatalomgyakorlása valóságához… Ezt a rendszert sokkal erősebbnek gondoltuk ezek szerint, mint amilyen volt – fűzte hozzá. – Nem azon kellene elgondolkozni, hogyan omlott össze, hanem azon, hogyan tudott ilyen sokáig fönnmaradni. (Márai Sándor Naplójában így ír: A bolsevisták mind gyávák. Kegyetlenségüknél csak az ostobaságuk nagyobb.) A Titkolt örökség kivégzett ötvenhatosok gyermekeit szólaltatja meg. A vendég felidézte, mennyire gyűlölt alakja lett a magyar történelemben Haynau. Az övét sokszorosan túlszárnyaló megtorlás vezetője pedig…
Feledy Péter egy családi dokumentumból is felolvasott. Bátyja fiatalon elhunyt feleségének Ferencz Júliának tizennyolc évesen írt naplójában ez szerepel október 23.-nál: „Ilyen napom még soha nem volt! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! – Gondoljatok bele, 18 éves, köztetek is vannak ilyen korúak. – A hoszszabb ideje tartó politikai káoszból ma végre kibontakozott valami. Valami, amit tizenkét év óta vár a magyar nemzet. Istenem, ma egész nap alig bírtam elviselni ezt a boldogságot, hogy újra mert cselekedni a magyar. Mindenütt ujjongó, boldog arcok. Valóra vált az álmom. Nem káprázat, hanem valóság. Nehéz elhinni is a sok kínos, sötét elnyomásban átszenvedett év után. … Rég megingott hitem a magyar népben újra megszilárdult. …Az egyetemi ifjúság kezébe vette a nép ügyét. Röpiratokat nyomtatott és néma tüntetéssel fejezte ki rokonszenvét a lengyelekkel. Megkoszorúzták a Bem szobrot. És én nem lehettem ott! Ez nagyon fájt. Várom feszülten a holnapot, csak ne csüggedjen senki, tartson továbbra is a lelkesedés. Legyen erő kivívni céljainkat. Büszke vagyok népemre és boldog, boldog kimondhatatlanul.”
A Halis István Városi Könyvtárban Kecskés Luca Sára, Kupó Márton, Tóth Ildikó, Kercsmár Dóra, Filipovics Kitti Ildikó, Nagy Viktória Angelika, Kiss Dalma Rozália, Jakab Dóra, Tislér Judit Anna, Markán Zoltán, Árvai Anna, Tóth Lilla Veronika, Rodek Vivien, Antal Alexandra, Varga Döniz, Aczél Zsolt, Kontra Alexandra és Kósa Dániel versmondását követően Feledy Péter további kitartásra bátorította őket. Majd kézfogással átnyújtotta az egyesület elismerését.
„Mert kivesztek a farkasok, S mert nem vadássza senki őket, Itt girhesek és borzasok És szinte törpék már az őzek. A jót velünk sem az teszi, Ki ölbe vesz s álomba ringat, Hanem ki vesztünk éhezi. Becsüljük meg hóhérainkat.” Így, november 4. után Székely János keserűen igaz nyolcsorosa jut a krónikás eszébe. Jó hónapja olvastam a következő gondolatmenetet: „Ha van Európában ország, amelynek van oka arra, hogy önsajnálja magát, azok mi vagyunk. Másoknak is voltak rosszabb periódusai, de hogy csak rosszabb periódusuk legyen egy századon keresztül egy nemzetnek, vagy nemzeteknek, az elég ritka. … Aki azt akarja, hogy erről ne beszéljünk, az valójában az egészségtelen nemzeti identitás mellett érvel. A kérdés csak az, hogy a veszteség és a fájdalom kultúrája hogyan épül be a magyar nemzettudatba. Úgy-e, hogy abból konklúzióként az következik, hogy miután mi semmiről nem tehetünk, vagy csak kisebb részben tehetünk, és szerencsétlenek vagyunk, ez önsajnálatban fejeződik ki: a világtól állandóan elnézést kérünk, megértést kérünk, és magunkban elkönyveljük magunkat hosszabb távon is folyamatosan veszteségre és vereségre ítélt népnek, vagy inkább valamifajta régi dachagyomány alapján a vereségtudatból nem önsajnálat, hanem aktivitás következik. …Még egyszer mondom, ez nem azonos az idióta, történelmi tapasztalatokat és fájdalmat mellőző hurráoptimizmussal és sikerpropagandával. Nem erről beszélek. Hanem a vereség és a veszteség mélyen átélt élményéből kinövő életerőről beszélek. Ezért az első számú ellenfelünk itthon az önsajnálat.” (orbanviktor.hu)
Ki-ki saját ellenállóképessége, edzettsége növekedését is megtapasztalhatja széllel szemben, teher alatt. Lehet: mégis szerencsések vagyunk ilyen történelemmel?
K.H.
További képek a galériában.


2012-11-14 09:24:00
forrás:http://www.kanizsaujsag.hu/