A Nagykanizsai Honismereti Füzetek 39. köteteként jelent meg a Batthyány Gimnázium egykori tanulójának, az intézményben jelenleg történelem-földrajz tantárgyakból gyakorlótanítását végző Vörös Andrea szakdolgozata. A Nagykanizsa Trianon előtt és után című kötet a Városvédő Egyesület kiadásában látott napvilágot.

A Batthyány Lajos Gimnáziumban megtartott könyvbemutatón Balogh László igazgató, Cserti Tibor, az egyesület elnöke, Alexa Péter, az iskola és Vörös Andrea egykori tanára, valamint Deák-Varga Dénes városi főépítész mondott köszöntőt, illetve méltatta a tanulmány jelentőségét. A bemutatón közreműködött Tislér Judit Anna 11.C , valamint Kósa Dániel 9.D osztályos tanuló.

A kiadvány előszavában ezt olvashatjuk Dr. Nagy Marianna egyetemi docens, a kötet lektorának tollából: Nagykanizsa vásártartási joggal rendelkező település volt már a középkorban, majd a török kiűzése után újból, ami vonzotta az iparosok-kereskedők letelepülését is. S bár a lakosság zömmel szántóföldi termeléssel és szőlőműveléssel foglalkozott, a 19. század közepén már 13000 lakost számláló mezőváros Zala megye legnépesebb és legpolgárosultabb települése lett. Fejlődését a Déli Vaspálya Társaság vasútépítései még tovább serkentették, s a nagykereskedők ezrei a bank- és hitelélet (számtalan megnyíló bank- és pénzintézet) fellendülését hozták. Mindez a modern értelemben vett ipar létrejöttét is elősegítette. A gazdasági élet virágzása jótékonyan hatott a város kulturális és oktatási életére. Ezt a gyarapodó, nyüzsgő várost erőteljesen sújtotta, hogy a trianoni békeszerződés következtében határszéli várossá vált, elveszítette a korábbi kereskedelmi központ szerepét.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszott Nagykanizsa Trianon előtt az ország gazdasági térszerkezetében és miről árulkodnak a számok a statisztikai kiadványokban: milyen súlyos gondokat okozott a város gazdasági fejlődésében az I. világháborút lezáró Trianoni békeszerződés.
Vörös Andrea azért fogott a dolgozat megírásába, mert az volt a feltételezése, hogy a trianoni határmegvonások hátrányosan érintették Nagykanizsa gazdaságát, de a dolgozat végén megállapíthatta, hogy nem igazán ment végbe változás a békerendezést megelőző évtizedekhez képest. A város tovább fejlődött, csak a fejlődés intenzitása csökkent, negatív irányú elmozdulás nem történt a gazdaságban. Ez azzal magyarázható, hogy Nagykanizsa egy olyan vonzáskörzetet alakított ki maga körül, ami nem tette lehetővé azt, hogy egy másik, gazdasági szempontból jelentős város jöjjön létre a környékén, ami Trianon után veszélyeztethette volna az eddig elért pozícióját.
Trianon után a város életét új alapokra kellett helyezni, de a fejlődés nem állt meg. Fáradhatatlan munkával igyekezett a képviselőtestület eltüntetni a világháború okozta gazdasági és kulturális hátrányokat. Megindult a városrendezés, és ezzel párhuzamosan sorra alakultak a népjóléti intézmények is. Nagykanizsa vezetése igyekezett a kor legkiválóbb szakembereit és városrendezőit összegyűjteni a város megszépítése céljából. Ezzel próbálta megerősíteni a hitet és az optimizmust a nagykanizsai emberekben. Nagykanizsa talpra állt a háború megpróbáltatásai után, folytatódott az a városfejlesztés, ami az 1910-es években megakadt. A Trianon utáni másfél évtizedben zajló építkezéseknek köszönhetően alakult ki Kanizsa mai városképének az alapja. A végkövetkeztetést levonva elmondhatjuk, Nagykanizsa a töretlen élniakarás városa, ami erőt adhat számunkra napjainkban is.
B.E.



2012-11-26 12:04:00
forrás:http://www.kanizsaujsag.hu/