A
napokban vették át öt évre szóló kinevezési okiratukat az egészségügyi
rendszer átalakulása során újonnan kiválasztott kórházigazgatók. Az
okiratokat Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Szócska
Miklós egészségügyért felelős államtitkár adta át ünnepélyes keretek
között Budapesten. A Kanizsai Dorottya Kórház új főigazgatója dr.
Brünner Szilveszter eddigi orvosigazgató lett. Az új főigazgatóval –
érintve az orvosi életpályája eddigi lépcsőfokait – jövőbeli terveiről,
feladatairól beszélgettünk.
– Mi határozta meg elsősorban a szakmai pályafutását?
– 1995-ben kerültem Nagykanizsára, akkor végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Eredetileg belgyógyász-kardiológus szerettem volna lenni, de szerencsére az intenzív aneszteziológia szakma felé irányított a sors, illetve az akkori főigazgató.
– 1995-ben kerültem Nagykanizsára, akkor végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Eredetileg belgyógyász-kardiológus szerettem volna lenni, de szerencsére az intenzív aneszteziológia szakma felé irányított a sors, illetve az akkori főigazgató.
Megszerettem ezt a szakmát, és 2000-ben
letettem az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakvizsgát, majd azt
követően, a szakorvosi munkám mellett elkezdtem foglalkozni a
nefrológiával, azaz a vesebetegek belgyógyászatával. Ebből a szakból
2005-ben vizsgáztam. Végül ez a két irányvonal határozta meg a szakmai
pályafutásomat. 2008. november 1-jétől neveztek ki az Aneszteziológia és
Intenzív Terápiás Osztály vezetőjének, majd 2010 februárjától elláttam a
kórház orvosigazgatói teendőit is Bátorfi József professzor úr
főigazgatása mellett. Az elmúlt 17 év mindenképpen jó időszak volt
életemben, hiszen ekkor építettem föl a szakmaiságomat. A barátaim ebben
az időszakban szeretettel vettek körül, volt kire támaszkodnom, és úgy
gondolom, elértem a szakmám csúcsát az elmúlt pár évben. Orvosigazgatói
munkám mellett elkezdtem az egészségügyi menedzserképzést is Budapesten,
a Semmelweis Egyetemen. A kétéves mesterképzés diplomáját október 15-én
vettem át. Másnap, október 16-án pedig megjelent a GYEMSZI honlapján,
hogy a Kanizsai Dorottya Kórház főigazgatói posztjára beadott pályázatom
pozitív elbírálást kapott.
– Mit szeretne elérni főigazgatóként?
– A legfontosabb, hogy egy olyan közösségben dolgoztam az elmúlt pár évben orvosigazgatóként, akikkel messzemenően jó kapcsolatom alakult ki, és akikkel úgy gondolom, rengeteg jó dolgot tudnék tenni a kórházban. Alapvetően szakembernek tartom magam, és ennek megfelelően szeretném a kórház szakmaiságát kézben tartani, valamint továbbfejleszteni.
– Említene erre néhány példát?
– Szeretném, ha a kórházunkban, a hiányszakmákban is lenne elég és jól képzett, jó hírű orvos, akik a betegeiken keresztül a kórház jó hírét viszik majd tovább. Városi kórház lévén azonban mégiscsak azt kell mondanom – annak ellenére, hogy városi kórház vagyunk –, intézményünk komoly szerepet tölt be a magyar egészségügyi rendszer palettáján. A 2012. július 1-jei struktúraváltást követően olyan potenciális lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyeket ki kell majd használnunk a jövőben. Osztályaink zöme kettes progresszivitási szintre, azaz megyei kórházi szintre lett besorolva. Ennek megfelelően kell, hogy kialakítsuk a betegellátás minőségét, illetve a betegellátás volumenét is. A folyamatban lévő TIOP pályázataink – közöttük az építkezés, illetve a műszer, a bútor és informatikai eszközök beszerzése –, olyan strukturális változást fognak hozni a kórház életében, ami a következő 10 évben messzemenően meghatározza szakmaiságunkat és a betegellátás minőségét. Ezekkel a pályázatokkal több, mint két éve foglalkozom orvosigazgatóként, és szívügyemnek tekintem a megvalósításukat.
– Milyen feladatokkal jár mindez?
– Napi szinten koordinálom a kivitelezési munkálatokat, a közbeszerzést végző ügyvédi iroda munkáját és a projektmenedzsment tevékenységét is. Az elmúlt időszakban a két nagy európai uniós pályázatunk mellett sikerült még egyéb, igaz kisebb volumenű, de szintén európai uniós pályázatokon is a nyertesek között lennünk. Lassan elindul a nyertes rehabilitációs pályázatunk is, ahol a pszichiátriai osztály rehabilitációs részlegének a felújítására kerül sor. Képzési, illetve munkavállalói támogatást nyertünk el európai uniós pályázaton, legutóbb pedig egy, az államtitkárság által kiírt komoly pályázaton szerepeltünk sikerrel, mely a neurológiai osztályt, kórtermeit és műszerfelszereltségét fogja támogatni jelentős összeggel. Mindemellett egy fontos készülékkel gazdagodik a Szemészeti Osztály, valamint sor kerül a Radiológiai Osztályunk felújítására is.
– A szakmaiságon és a pályázatok megvalósításán túl alapvető jelentősége van annak is, hogyan működik a kórház gazdaságilag.
– Sajnos tisztán kell látnunk azt, hogy 2009 óta az egészségügyre és a nagykanizsai kórházra fordított összeg is reálértékben csökkenést mutat. Ebben a változó világban, a gazdasági világválság közepette nagyon nehéz úgy működtetni egy egészségügyi intézményt, hogy pénzügyileg az konszolidált legyen érdeksérelmek nélkül. A nagykanizsai kórház ebből a szempontból viszonylag jó helyzetben van, hiszen ez év első félévéig gyakorlatilag kórházunknak nem volt adóssága. Az utóbbi pár hónapban mi is beléptünk abba a körbe – mint egyébként kivétel nélkül az összes magyarországi kórház –, hogy van egy minimális adósságállományunk, de természetesen ezt akár központilag, akár helyileg rendezni fogjuk. Tehát az egyik fontos feladatom, hogy a kórház gazdasági stabilitását biztosítsam. A fentiek miatt tekintem a főigazgatói munkakört kihívásnak. Remélem, hogy szakmaiságommal, kórházon belüli elfogadottságommal meg tudom valósítani terveimet.
– A főigazgatói feladatai mellett továbbra is részt tud venni az Intenzív Osztály munkájában?
– A szakmabeli terveim természetesen megvannak, amiket jeleztem is a kórház, illetve az egészségügyi rendszer jelenlegi tulajdonosának, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetnek (GYEMSZI). Ez abból áll, hogy az Intenzív Osztály szakmai felügyeletét továbbra is szeretném biztosítani, de a kórház-főigazgatói megbízásom kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy osztályvezető nem lehetek. Ezért ezt a tevékenységet a továbbiakban Varga Tibor főorvos úr fogja betölteni, mint megbízott osztályvezető, viszont az osztály életében továbbra is részt veszek. A reggeli referálókon, a konzíliumok kapcsán és a délutáni viziteken nyomon fogom követni az osztály betegeinek ellátását. Fogok ügyelni és heti négy órában vesebeteg-gondozást is kívánok folytatni a kórház vesebeteg gondozójában.
– Hobbira, pihenésre szinte nem is marad ideje.
– Jelen helyzetemben úgy érzem, hobbiról nagyon nehéz beszélni, tekintettel arra, hogy egy tíz és egy három éves fiam van, a munkámon kívül gyakorlatilag ők töltik ki a mindennapjaimat. Természetesen arra törekszem, hogy ebből a nehéz munkából a családom minél kevesebbet érezzen.
B.E.
– Mit szeretne elérni főigazgatóként?
– A legfontosabb, hogy egy olyan közösségben dolgoztam az elmúlt pár évben orvosigazgatóként, akikkel messzemenően jó kapcsolatom alakult ki, és akikkel úgy gondolom, rengeteg jó dolgot tudnék tenni a kórházban. Alapvetően szakembernek tartom magam, és ennek megfelelően szeretném a kórház szakmaiságát kézben tartani, valamint továbbfejleszteni.
– Említene erre néhány példát?
– Szeretném, ha a kórházunkban, a hiányszakmákban is lenne elég és jól képzett, jó hírű orvos, akik a betegeiken keresztül a kórház jó hírét viszik majd tovább. Városi kórház lévén azonban mégiscsak azt kell mondanom – annak ellenére, hogy városi kórház vagyunk –, intézményünk komoly szerepet tölt be a magyar egészségügyi rendszer palettáján. A 2012. július 1-jei struktúraváltást követően olyan potenciális lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyeket ki kell majd használnunk a jövőben. Osztályaink zöme kettes progresszivitási szintre, azaz megyei kórházi szintre lett besorolva. Ennek megfelelően kell, hogy kialakítsuk a betegellátás minőségét, illetve a betegellátás volumenét is. A folyamatban lévő TIOP pályázataink – közöttük az építkezés, illetve a műszer, a bútor és informatikai eszközök beszerzése –, olyan strukturális változást fognak hozni a kórház életében, ami a következő 10 évben messzemenően meghatározza szakmaiságunkat és a betegellátás minőségét. Ezekkel a pályázatokkal több, mint két éve foglalkozom orvosigazgatóként, és szívügyemnek tekintem a megvalósításukat.
– Milyen feladatokkal jár mindez?
– Napi szinten koordinálom a kivitelezési munkálatokat, a közbeszerzést végző ügyvédi iroda munkáját és a projektmenedzsment tevékenységét is. Az elmúlt időszakban a két nagy európai uniós pályázatunk mellett sikerült még egyéb, igaz kisebb volumenű, de szintén európai uniós pályázatokon is a nyertesek között lennünk. Lassan elindul a nyertes rehabilitációs pályázatunk is, ahol a pszichiátriai osztály rehabilitációs részlegének a felújítására kerül sor. Képzési, illetve munkavállalói támogatást nyertünk el európai uniós pályázaton, legutóbb pedig egy, az államtitkárság által kiírt komoly pályázaton szerepeltünk sikerrel, mely a neurológiai osztályt, kórtermeit és műszerfelszereltségét fogja támogatni jelentős összeggel. Mindemellett egy fontos készülékkel gazdagodik a Szemészeti Osztály, valamint sor kerül a Radiológiai Osztályunk felújítására is.
– A szakmaiságon és a pályázatok megvalósításán túl alapvető jelentősége van annak is, hogyan működik a kórház gazdaságilag.
– Sajnos tisztán kell látnunk azt, hogy 2009 óta az egészségügyre és a nagykanizsai kórházra fordított összeg is reálértékben csökkenést mutat. Ebben a változó világban, a gazdasági világválság közepette nagyon nehéz úgy működtetni egy egészségügyi intézményt, hogy pénzügyileg az konszolidált legyen érdeksérelmek nélkül. A nagykanizsai kórház ebből a szempontból viszonylag jó helyzetben van, hiszen ez év első félévéig gyakorlatilag kórházunknak nem volt adóssága. Az utóbbi pár hónapban mi is beléptünk abba a körbe – mint egyébként kivétel nélkül az összes magyarországi kórház –, hogy van egy minimális adósságállományunk, de természetesen ezt akár központilag, akár helyileg rendezni fogjuk. Tehát az egyik fontos feladatom, hogy a kórház gazdasági stabilitását biztosítsam. A fentiek miatt tekintem a főigazgatói munkakört kihívásnak. Remélem, hogy szakmaiságommal, kórházon belüli elfogadottságommal meg tudom valósítani terveimet.
– A főigazgatói feladatai mellett továbbra is részt tud venni az Intenzív Osztály munkájában?
– A szakmabeli terveim természetesen megvannak, amiket jeleztem is a kórház, illetve az egészségügyi rendszer jelenlegi tulajdonosának, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetnek (GYEMSZI). Ez abból áll, hogy az Intenzív Osztály szakmai felügyeletét továbbra is szeretném biztosítani, de a kórház-főigazgatói megbízásom kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy osztályvezető nem lehetek. Ezért ezt a tevékenységet a továbbiakban Varga Tibor főorvos úr fogja betölteni, mint megbízott osztályvezető, viszont az osztály életében továbbra is részt veszek. A reggeli referálókon, a konzíliumok kapcsán és a délutáni viziteken nyomon fogom követni az osztály betegeinek ellátását. Fogok ügyelni és heti négy órában vesebeteg-gondozást is kívánok folytatni a kórház vesebeteg gondozójában.
– Hobbira, pihenésre szinte nem is marad ideje.
– Jelen helyzetemben úgy érzem, hobbiról nagyon nehéz beszélni, tekintettel arra, hogy egy tíz és egy három éves fiam van, a munkámon kívül gyakorlatilag ők töltik ki a mindennapjaimat. Természetesen arra törekszem, hogy ebből a nehéz munkából a családom minél kevesebbet érezzen.
B.E.
2012-12-13 15:02:00
forrás: http://www.kanizsaujsag.hu/
.gif)