Jönnek a reményteli, és a zavaros hétköznapok. Minden napra jut majd szenzáció. Van ötös a lottón és kezdődik a választási hacacáré. Mindenki mindent bevet a másik lejáratására. Aki nem tájékozódik hiteles forrásból, az könnyen a sakálok áldozata lehet. Felfalják a tudatát, és az emlékezetét. Nem árt visszanyúlni a probléma gyökeréig. Szelektív emlékezetünkkel segíthetjük azokat a célokat, ahol a saját bűneiket bagatellizálva, elébünk tárják azokat másokénak beállítva. Haladjunk szépen sorban, lépésről lépésre előre, de mindig visszatekintve.
Mivel lehet az embereket legkönnyebben manipulálni? Megtanultuk az elmúlt évtizedek alatt. A pénztárcájukon keresztül megfélemlítve.
Emlékezzünk vissza arra a bizonyos szégyenletes, és vérlázító  –nemzettestvért eltaszító- népszavazásra…
Mivel riogatott a „szegénybarát” baloldal? Huszonhárom millió románnal, akik kiveszik a magyar nép kezéből a munkát. Hány románnal találkoztunk azóta? Hányan vették el tőlünk a kenyeret?

Van ellenpélda is, amikor nem elvesznek, hanem adnak, hirdették...
Minden magyarnak lehet cukrászdája Bécsben, ha az EU. belépésre szavazunk. Eljön a Kánaán. Hány magyar cukrászdában ücsörgünk kávénkat szürcsölgetve, és Rigó Jancsit majszolva?

Még el nem felejtem, az egyszer volt 13. nyugdíj történetét.
Ezt az összeget a család karácsonyi ajándékozására költötte a munkában megfáradt nyugalmazottak nagy része. Elvették, azok, akik most azzal riogatnak, hogy már a 12 havi is veszélyben van.
Hogy is állunk nyugdíjügyben? Nincs veszélyben, olyannyira nincs, hogy a miniszterelnök úr semmilyen nyugdíjakat érintő ügyről nem tárgyal az IMF-el, nem úgy mint elődje...

Rokkant-nyugdíj átalakítás. Síppal, dobbal és nádi hegedűvel hangolják már a volt rokkant-nyugdíjasokat a kormány ellen azok, akik rendeletben szabályozták a rokkant-nyugdíjak átalakítását. Rafinált módon annak végrehajtását az új kormány idejére irányítva. Kedves érintettek érdemes utána járni mikor, kik kezdték el az átalakítást.

De, hogy az se maradjon szó nélkül, kik fosztottak meg bennünket a TB. támogatott fogászati ellátásoktól, és szemüveget mióta nem írnak fel receptre, TB. hozzájárulással?  Rágni, látni minek annak, akinek nincs ennivalóra pénze? Kedves szociálisan érzékeny szocialisták, mindez az Önök lelkiismeretét terheli.

Családi pótlék...
Ez is sarkalatos kérdés. Évtizedekig kapták a családi pótlékot azok, akik soha nem tettek abba a bizonyos kalapba egyetlen fillért sem, amiből jócskán kivették a részüket. A családi adókedvezmény a munkával megérdemelt összeg adójából azoknak juttat vissza, akik azt megtermelték. Hol itt a probléma?
Azok a családok sem maradnak ellátás nélkül, akiknek nem jut munka, ők más néven kapják a gyermekvédelmi támogatásokat. Istenem, ha ennek az ára, hogy a gyereknek tanulással kell tölteni az idejét, az csak javát szolgálja, hiszen a felemelkedés hídjának feljáróját az iskolához építették.

Lakhatási támogatás...
Gyurcsány úr még azt vetette az emberek szemére, hogy azért nincs mindenkinek munkája, mert nem elég mobil a magyar, és nem hajlandó munkáért az ország másik végébe vándorolni. Igen ám, de miből ment volna? A minimálbérből fizette volna a lakhatást?
A jelenlegi kormány a mobilitáshoz nagyon komoly segítséget kínál. Három éven át osztozik a megváltozott körülmények költségeinek terhében. Első évben havi 100 ezer forint/munkavállaló. Második és harmadik évben sem hagyja magukra, bár ekkor már csökken a lakhatási támogatás, de marad a tisztességes támogatás. Mindenesetre érdemes berendezkedniük majd a családoknak ott, ahol munkát találnak, mert számíthatnak a kormány folyamatos segítségére.

Senki nem várta, hogy a szocialisták, üdvrivalgásban törnek ki, látva, hogy végre megoldódni látszik a munkanélküliség nehézsége, de az már pimaszság, ahogy mindezt lereagálták…

Dióhéjban egyelőre ennyi, az emlékezetünk ébrentartásához.
 
kép: Boris Vanessza alkotása