A gyengülő napsugár lágyan átölelve simogatta a vetkőző fákat. Tarka avarszőnyegen át jutottunk fel a hegyre az Isten házához. Az ősz minden pompáját bevetette a rózsaeső imaestre. A kolostornál tiszta tekintetű, mosolygó, fehér ruhás apácák és szerzetesek várták az érkezőket. Udvariasan kérdeztek jártunk-e már náluk, írtunk-e levet és teljesült-e a kívánságunk. Figyelmes végighallgatták a válaszokat. Alig vettük észre a rohanó perceket, hirtelen megteltek a parkolók. Jöttek az emberek, családok kis csoportokban vidáman beszélgetve, egymásba kapaszkodva. Az ember szívében nyugvó szeretet szikra itt hamar lángra kapott.  A templomba lépve az áhítat csendjében a lélek megpihent. Elfoglaltuk a helyünket. Megteltek a sorok. Nem sokára az oldal oltárok lépcsőjét is végigülték, de előkerültek az összecsukható kisszékek is.
Megkezdődött a rózsafüzér ima. A kezekben szorongatott rózsafüzéren egyre előrébb haladtak az ujjak mentén a szemek.
Az est fénypontja, a tanúságtétel következett. Ismét bebizonyosodott, Isten meghallja a szükséget szenvedőket, főleg akkor, ha olyan közvetítőkön át jut el hozzá, mint kis Szent Teréz.
Elsőként hallhattuk Erzsikét, aki elveszítette a lakását, éveken át sodródott albérletről-albérletbe. Hiába járta a hivatalok segítséget remélve, falakba ütközött csak az elutasítás kesernyét ismerte meg. Hallott az imaestről, megírta a levelét, szinte maga is meri még elhinni, hogy véget ért a vándorlása, ma már a nyugdíjasház egyik kényelmes lakában élheti az életét. Majd egy hét éves kislány köszönetét tolmácsolták, aki nehéz sorsában csak álmodni remélt egy új íróasztalt és egy kis imasarkot. Alig egy két héttel az imanap előtt már mindkettő kívánságáért köszönetet mondhat. Egy nagybácsi lépett a mikrofonhoz. Határozott hangja megcsuklott, amikor unokaöccsének reménytelen súlyos betegségét mesélte el. Egy éve fogadta meg, ha kérése teljesül maga áll ki és elmondja az Úr csodáját. Ígéretét beteljesíthette, a fiú meggyógyult. Nem volt egyedül, aki nem magának kért…
Egy másik önzetlen ember, két lány testvér évek óta tartó örökösi vitáját sokallta meg. Levelében ennek megoldását kérte. Kis Szent Teréz közvetítésével a lányok ma már megbékéltek egymással a gyűlölet tűzét eloltották és újra meggyújtották a szeret lángját. Egy nagymama köszönő levelét olvasta fel az egyik apáca. Gyermeke és annak párja közel jártak a negyvenhez. Mindent megkaptak az élettől, csak egyet nem, amire legjobban vágytak, a gyermekáldást. A biológia óra mutatója egyre gyorsabban szaladt előre. A nagymama egy éve levelet írt, kis Szent Teréz közben járását kérve. Újszülött képe lapult a köszönőlevélben. A kép a „Köszönet értünk” táblára lett feltűzve a sok gyermekfénykép mellé. Kis Szent Teréz különösen kedveli a gyerekáldás kérését, mert nincs év, hogy ne számoljanak be a gólya látogatásáról. Egy egyetemista kérését ismerhettük meg. Nagyon félt az államvizsgától, úgy érezte segítséget kell kérni hozzá… Megírta levelét, közben azt is hozzátette –nem sok eséllyel-, hogy a diploma megszerzése után munkához jusson. Maga is megdöbbent, nem kiemelkedő sikerrel fejezte be tanulmányait, és a diploma átvétele után három hónappal már életpályáján dolgozik. Lett volna, még aki elmondja sikereit, de az idő haladt.
Elérkezett a levélírás, majd hosszú sorokban a levelek elhelyezése az oltárnál.
28+5 =33 levéllel járultam az oltárhoz. A szám talán üzenet…
Örömmel vittem magammal távolabb lakó barátaim, ismerőseim, és ismeretlen levélírók leveleit. Mindenkinek esélyt adva arra, hogy kérése meghallgatásra találjon.
Elmondhatom, hogy engem szerethet az Isten, mert soha nem csalódtam benne, vagy jó kérdésekkel fordultam hozzá, mert mindig teljesíti a kérésem. Természetesen magam is sokat teszek érte, hogy így legyen.

A szentmise volt, a program következő része.
A párom kicsit meglepődött –most volt itt először-, hogy ez máshogy zajlik, mint az otthoni. Zenés misén még soha nem vett részt. Az apácák és a szerzetesek énekeltek mise közben, az imák és a szabványos rituálék között. Különösen nagy hatással volt ránk, hogy a „béke jele kézfogás” előtti az imánál megnyíltak az összekulcsolt kezek és a mellette lévő ember kezét megfogva egy óriás láncot alkotva mondtuk el közös imáinkat, akkor nyílt meg újra a lánc, amikor következett a kézfogás.
A városi misén ez pár kézfogással lezárul, itt percekig tartott.

Végül az áldozás is formabontóra váltott. Az apácák a szektorok végén áldoztattak. Igaz a rengeteg embert sokáig tartott volna az oltár előtt áldoztatni.

A szentmise végén megtelve hittel és reménnyel indultunk haza...

saját fotó

Lélek Sándorné 

***


Rózsaeső imaest 2012

 Rózsaeső imaestet szervez az Örökimádás-templomban 2012. szeptember  29-én, szombaton 18 órától a Nyolc Boldogság Közösség