-Miért jó kereszténynek lenni?
Kérdezte tőlem egy tanítványom pár évvel ezelőtt. Megdöbbentem a kérdésen. Azon, hogy van olyan fiatal, akit foglalkoztat a kereszténység…
Válaszom, valahogy így hangozhatott el, hiszem ma is –évekkel később, így válaszolnám meg.
Kereszténynek lenni állapot, családból hozott minta, ami egy életre szóló értékkel ruházza fel az embert. A lélekben lakozik, de kihat a szellemre. Megtanít emberré válni.
Szeretni, bántani, bocsánatot kérni, és megbocsájtani.  Senki ne gondolja, hogy a keresztény ember bűntelen maradhat. Isten szabad akaratot ad, csak utat mutat. Nem szabja meg-, nem korlátoz, hogy kövesd az által mutatott irányt. Magad választod meg, merre indulsz. Ha eltévedsz, vagy eleve rossz útra térsz, nem büntet meg, megbocsát és visszavezet, mert szeret, és a szeretet mindent legyőz! Mindig erőt meríthetsz belőle, és újra kezdhetsz.
Megfigyeltétek a hívő ember, hogy viselkedik, ha tragédia éri? Istenhez fordul, megnyugvást, erőt kér és megkapja. Nem roppan össze a kereszt alatt, mert tudja, hogy keresztjének annyi a súlya, amennyit elbír. Ahogy halad előre, mindig kevesebb lesz belőle, és egyszer letudja, tenni...
A keresztény embernek van gyökere, hazája, nemzete. Nem kallódik el, bárhova viszi a sorsa, haza gondol, népét nemzetét soha meg nem tagadja, mert Isten szavát mindenhol meghallja! 

 Részlet: Frankó Jankó tollából

 forrás:http://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=873200

(P.Z.O.szerkesztő fotó)