Várostörténet

Nagykanizsa rövid története
Nagykanizsa város története az őskorig nyúlik vissza; nem hiába, hiszen földrajzi fekvése kiváló. A vízfolyások mellett, dombok közt fekvő települést már a rómaiak korában utak keresztezték, mely utakon már a magyarok előtt megérkezett a kereszténység. Ennek bizonyítéka az Inkey kápolna mellett 2004-ben feltárt ókeresztény sírkápolna. Az utak metszéspontjában fekvő Kanizsa nevével Knysaként (jelentése hercegé, fejedelemé) IV. Béla 1245-ből származó adományozó levelében találkozunk először. Határában fontos királyi útvonal (via Regia) haladt át, amely a mai 7-es főútvonal. Ez akkoriban hadiútként Fehérvárról indulva a Balaton mentén Kanizsán  keresztül vezetett Horvátország felé.
 
Kanizsa vára 1323-ban Károly Róbert oklevelében szerepel először. A várnagy az Osl nemzetségbeli Lőrinc volt, az ő leszármazottai vették fel később a Kanizsai nevet. Szigetvár eleste után (1566) a vár a déli végvárvonal legfontosabb elemévé vált. A várat 1568-1571 között a híres  törökverő, Thúry György várkapitány védte. A vár 1600-1690 között török fennhatóság alatt állt; itt alakították ki  a törökök az ország negyedik vilajetközpontját.
1690. április 13-án Batthyány Ádám szabadította fel a várat, I.  Lipót császár pedig 1702-ben a többi más várral együtt rendi felkeléstől tartva leromboltatta.
 
Canischa 
Nagykanizsán a kereskedelem kedvező földrajzi helyzete miatt újra beindul, és a XVIII. század végére ismét megkapja a vásártartási jogot. A földművelés és a kézművesség mellett ez  jelenti a város fő megélhetési forrását.  A vár köveiből megindul az építkezés; felépül - többek között - a Ferences rendi kolostor és templom, valamint a város legrégebbi háza, amely ma aThúry György Múzeumnak ad helyet. Felélénkül az üzleti élet is. 1765-ben Batthyány Lajos piarista gimnáziumot alapít, amely a térség szellemi központjává válik.

Igazi virágkorát a 19. század második felében éli Nagykanizsa, amikor is több kereskedelmi jelentőségű vasútvonalat is átadnak, és az első bankok is ebben az időszakban jönnek létre. Kibővül az oktatás, kereskedelmi felsőiskolát hoz létre a város zsidó lakossága, kórházat alapítanak, és a kereskedelem mellett egyre több ipari üzem (pl. téglagyár, sörgyár) is települ a városba.
Az 1930-as évek végén felfedezik a földgázt és kőolajat, aminek hatására megalakul a MAORT, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság.

A város a sok  parkos zöld terület mellett építészetileg is szép épületekkel bír.
Az utcák a zalai dombok vonulatát követve kanyarognak, ezáltal válik izgalmassá a város képe.