|
Nagykanizsa város
története az őskorig nyúlik vissza; nem hiába, hiszen földrajzi fekvése
kiváló. A vízfolyások mellett, dombok közt fekvő települést már a
rómaiak korában utak keresztezték, mely utakon már a magyarok előtt
megérkezett a kereszténység. Ennek bizonyítéka az Inkey kápolna mellett
2004-ben feltárt ókeresztény sírkápolna. Az utak metszéspontjában fekvő
Kanizsa nevével Knysaként (jelentése hercegé, fejedelemé) IV. Béla 1245-ből származó
adományozó levelében találkozunk először. Határában fontos királyi
útvonal (via Regia) haladt át, amely a mai 7-es főútvonal. Ez akkoriban
hadiútként Fehérvárról indulva a Balaton mentén Kanizsán keresztül
vezetett Horvátország felé.
Kanizsa vára 1323-ban
Károly Róbert oklevelében szerepel először. A várnagy az Osl
nemzetségbeli Lőrinc volt, az ő leszármazottai vették fel később a
Kanizsai nevet. Szigetvár eleste után (1566) a vár a déli végvárvonal
legfontosabb elemévé vált. A várat 1568-1571 között a híres törökverő, Thúry György várkapitány védte. A vár 1600-1690 között török fennhatóság alatt állt; itt alakították ki a törökök az ország negyedik vilajetközpontját. 1690. április 13-án Batthyány Ádám szabadította fel a várat, I. Lipót császár pedig 1702-ben a többi más várral együtt rendi felkeléstől tartva leromboltatta.
| |