Dr. Papp Attila a kanizsai állatmenhely szóvivője egy aranyos sztorival lepett meg bennünket. Akár egy karácsonyi intelem is lehetne belőle: mindenkinek kell egy kis simogatás, anélkül nem megy, anélkül kiégünk! Mancika, a foxi keverék már régóta a nagykanizsai állatmenhely lakója. Sajnos eddig még senki sem akarta hazavinni, de sok gyerkőc jár hozzá, és hétről hétre számos alkalommal viszik ki sétálni, rengeteget foglalkoznak vele a fiatalok. Nos, Manci ezt igyekszik is minden alkalommal meghálálni.

Nos, mióta Cseresnyés Péter polgármester a saját pénzéből elkészíttette az új kiskutya-kenneleket, lehetőség nyílt a kölykök megfelelő, parvovírus-elleni karanténozására, és így meglehetősen meg is nőtt a számuk. Immár mintegy 30 egészséges kölyökkutya várja szerető gazdáját. Persze ez a létszám alaposan próbára teszi az állatgondozók figyelmét és éberségét. A minap történt, hogy egy kölyökkutya a reggeli etetéskor kifutott a kenneljéből, majd a telepről, és elbújt a menhely előtt lévő esővíz átereszben. A mintegy 15-20 centiméter átmérőjű földvájatból sehogy sem sikerült „előimádkozni”, pedig órákig próbálkoztunk a kicsalogatásával. Valószínűleg beszorulhatott, mert a kora délutáni órákra már hangosan sírt szegényke. Ekkor jött az ötlet, hogy egy kistermetű anyakutyát kellene beküldeni utána, az hátha valahogyan kituszkolná, vagy kihúzná a kutyaszorítóba került kölyköt. Mancikára, a tapasztalt „öreglányra” esett a választásunk, és így őrá várt a nagy, szó szerint is életmentő feladat. Mancit nem kellett sokáig nógatni, a „kopó” vérvonal hamar megmutatkozott rajta, hiszen némi szaglászás és habozás, na meg biztatás után bebújt a szűkölő kölyökkutya után a vájatba, és mintegy 10 perc után, a nyakánál fogva előrángatta az „odúból” a kiskutyát. Mindenki boldog volt, főként Manci, akit legalább félórán keresztül „ajnároztunk” hőstettéért, és persze finomabbnál-finomabb jutalomfalatokkal halmoztuk el. De szerintem a legjobban annak örült, hogy egy picit a figyelem középpontjába kerülhetett, és külön is megdicsérték, megszeretgették. Egy idősebb barátom, egy valódi újságíró szokta nekem mondogatni: „Attila, mindenkinek kell egy kis simogatás, anélkül nem megy, anélkül kiégünk”. Nos, amint látszik, ez a kutyákra, jelen esetben Mancikára is igaz… Jó lenne, ha valaki hazavinné, igazi, valódi társ válna belőle.
Kanizsa


2012-12-02 15:12:00
forrás:http://www.kanizsaujsag.hu/