Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő… tartja egy régi mondás. Mosolygunk rajta vagy dühöngünk, oly mindegy, hiszen mindenkor és mindenhol a rendező megegyezik, ez maga a politika.
A legutóbbi előadást, az Országgyűlést követően, a szabadtéren rendezték meg, ahol felsorakoztatták az ország városaiban, falvaiban lófráló statisztákat, akiket pillanatok alatt összegyűjtöttek. Sokan azt sem tudták miről szól a műsor, nem is volt rá szükség, ők másra kellettek, amit teljesítettek, így látványban és számban nem volt hiány. A forgatókönyvet rég megírták. A főpróba fél sikere után, most nagyot akartak durrantani.
Ajánlom olvasásra mi inspirálhatta az előadást: 
 
 
Mikor volt a főpróbán?
A kormányváltás első ülésszakán.  Emlékeznek még rá, kedves honfitársaim? Minő díszletekben vonultak be a hölgyek, urak? Egyeseken díszes dolmány, másokon hercig kisméretű, - de annál többet mondó kitűző.
Kettős zászlócskával.
 
A zászlósokon senki nem háborodott fel, hiszen alig foglalt helyet a testük felületén, nem úgy a mellény! Az aztán jócskán okot adott a felháborodásra. Ne is csodálkozzunk ezen, az egyik képviselőnk, - aki azóta, már  a Jordán partok felé tart, vitorláját a zászlósok hátszele duzzasztja -, úgy feszített benne, hogy majd megszakadt a csuklyás izma.
Magyarkodunk, magyarkodunk?! kiáltott fel a fél világ!
A képek –hála a bértollnokoknak, rövid idő alatt bejárták a fél világot.
Hogy melyik képek? Hát a mellényeseké, amelyiken felháborodtak…
Most már tényleg jó lenne egy olyan rendező, aki rendet tudna teremteni az előadók között. Kerüljön végre minden-, és mindenki a helyére.
A Szent Koronát egyik ripacs se nevezze micisapkának, a Szent jobbot, húscafatnak, Jézus Urunkat a kereszten, artistának, de a turulunkat se csúfolhassa meg senki. Ezek szent jelképeink!
Legyen büntetendő, ha a nemzeti jelképeinket-, meggyalázzák vagy  gyűlöletkeltésre, uszításra használják! Amennyiben ez megtörténne, gyors és határozott elhatárolódást várunk minden közjogi-méltóságtól, nemzetközi visszhanggal fűszerezve - ahogyan szokták tálalni, a nekik tetsző eseményeket -, hiszen így maradhatunk meg méltóságunkban a saját hazánkban!
  
Frankó Jankó