Rég nem látott vendég érkezett a rendelőmbe. A zaklatott férfi szánalmas elhanyagolt állapotában, koránál húsz évvel idősebbnek látszik. Azt mondják valamikor szépreményű fiatalembernek indult. Kisiskolás korában vették észre, hogy nehezen viseli a kudarcot. A törődés hiánya így jelentkezett nála. Tudjuk, hogy a törődés testi, lelki örömöt vált ki a gyereknél, ami szükséges az egészséges felnőtté váláshoz. A törődés intenzív megnyilvánulása a szeretet. Aki nem ismeri a szeretetet, gyengédséget, lelki megnyomorodáshoz vezet.

Így járt szegény Gedeon is. A középiskolában összeférhetetlensége, intrikus természete sikertelenné tette. Hiába ült az első padban az iskola párttitkára kérésre. Bele lógott az állandóan kinyújtott keze a tanár szájába, mégis mindig sületlenséget mondott. Korrepetálta is a fél tanári kar. A másik fele, meg bosszankodott a gyenge felfogású, rosszindulatú, infantilis gyerek miatt.
Gedeon némi segítséggel leérettségizett. A nagyhatalmú protektorok összegyűltek Gedeonéknál, ahol volt finom vacsora, libamáj Gedeon módra, jó borocska és vodka. Az Internacionálé elénekelése után úgy döntöttek, a fiú egyetemre megy. Másnap izzottak az elvtársi vonalak, a "K" vonalak leterheltek lettek, de meglett az eredmény, a fiú szeptemberben az egyik egyetem hallgatója lett. A csoporttársak hamar megismerték, kiközösítették, egy barátja akadt a Benő. Vele jól megértették egymást. Együtt alkották gonosz terveiket. Először csak a csoporttársaknak tettek keresztbe, mikor megtapasztalták ennek örömét, következtek az oktatók. Igen ám, csak a két felnőtt palánta elfelejtette, hogy idáig nem ér el a protektorok keze. Amikor eljött a beszámolás ideje, Gedeon és Benő megbukott, Gedeonon az utóvizsga sem segített, így búcsút kellett mondania az egyetemnek.

Gedeont a protektorok nem hagyták cserben, jó állást kerestek neki. Jelentést kellett írnia, amit hangulatjelentésnek neveztek el. Megtalálta a helyét, írt is szorgalmasan. Olyan elánnal vetette bele magát a neki felkínált feladatba, hogy a hajnal pirkadata az íróasztalánál találta. A mi hősünk erős ember volt, pár órás alvás után, saját irodájában folytatta abbahagyott munkáját. Akadt segítője is, a butácska Liza, aki negyedszerre futott neki a gép és gyorsíró iskola kétéves kurzusának. A két ember hamar összegabalyodott. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen kozmikus törvény, hogy a hasonló a hasonlót vonzza.

A bimbódzó szerelem hatására a rosszindulat kicsit lanyhult. No, ennek aztán örültek a cég vezetői, mert ritkultak a névtelen levelek, amiket ellenük küldözgettek a minisztériumokba, vagy egyenesen a miniszterelnök titkárságára. Tudták ők nagyon jól, ki írta ezeket, de nekik még nagyobb protektori körük volt, így nem találtak rajtuk fogást.

Múltak a boldog évek, amikor Gedeonnál kialakult a félelem, hogy felismerték, kiismerték, megfigyelték. Először csak a bizalmatlanság hatalmasodott el rajta, ezt követte a mániákus depresszió, majd a gyűlölet alapérzelemként jelentkezett nála, amit jellemez, hogy egy emberre, vagy embercsoportra vetíti ki. Az ő estében ez is halmozottan jelentkezett. Tudjuk, hogy a gyűlölet akkor is jelentkezik, ha az egyén valakitől fél, neki aztán volt is mitől. A gyűlöletnek fokozatai vannak. A legsúlyosabb formája az ámokfutás, őrjöngés. Gedeon közel állt ehhez a stádiumhoz, amikor a cég úgy döntött, a nagyobb bajt, elkerülendő lépést tesz, Gedeont pihenni küldi. Az ország legbefolyásolhatóbb pszichiáteréhez fordultak, szabadítsa meg őket Gedeontól. A professzornak nem volt nehéz dolga, mert minden egyben volt, a munkaköri alkalmatlansághoz, mivel az elme megbomlani látszott. Hamar le is százalékolták. Nagy bánata lett szegénynek, egy ideig mellőzni kellett a káröröm élvezetét, az erős nyugtatók hatására.

Egy nap úgy döntött, sutba a gyógyszerekkel, nem veszi be, pedig ő nem is generikumot kapott, nyugalom helyett keres valami elfoglaltságot.

Gedeon felkereste régi barátját, Benőt sokáig beszélgettek. Benő az óta felkapaszkodott a ranglétrán, saját klubot alapított, elhatározták gyakori találkozót, szerveznek, sőt Benő meghívta a klubjába, ahol havonta győztest hirdetnek, a leggonoszabbak között. Gedeon az élbolyban van, közel került a győzelemhez, talán a jövőhónapban már az övé lesz a trófea.

A két barát jól érzi magát. Gedeon otthon írja a névtelen leveleit, szomszédról, boltosról, portásról, postásról, meg kitudja kiről, talán rólam is, sohasem fogy ki belőle. Kezeit nyáron pihenteti, amikor a strandra mennek, és a gyerekek nagy gonddal felépített homokváraiba a lábával "véletlenül" belebotlik. Imádja a gyereksírást, jót tesz az elkorcsosult lelkének.

A tartós esőt is áhítattal várja, mert azért az áhítat vágya él benne...
Ilyenkor beül az autójába, órákat furikázik a városba, szorosan a járda melletti kátyúkba hajt, és élvezi, ahogyan az öregasszonyok, talán egyetlen ünneplő- ruhájukat sárral mocskolja be. Utálja az öregeket, a fiatalokat, de főleg a védtelen nőket.

Gedeon azért vált ilyenné, mert szeretet soha nem kapott, így lett belőle mások sikereire irigy felnőtt, és nőgyűlölő. Aki nem ismerhette meg a tisztelet szikráját sem, hogyan gyúlt volna meg szívében a szeretet lángja. Az alázat fogalma sem ismerős számára, oly annyira, hogy összetéveszti a megalázkodással. Gyökeret nem eresztett, hazáját sem tiszteli, mert nem tanították meg a nemzet fogalmára. Mások által formált gyurmaember lett belőle.

Gedeon öngyűlöletben is szenved, aminek alapvető oka, az állandó elégedetlenség, elismeréshiány, mások vetése, utálata - ilyen ember iránt. Érthető, hogy képtelen magát így elfogadni és szeretni. Aki nem szereti önmagát, hogyan tudna másokat. Sajnos ez a tünet együttes a mai orvostudomány szerint nehezen gyógyítható. A pszichológusoktól fél, így azokat még jobban gyűlöli. Ezért reménytelen eset...

kép: Boris Vanessza alkotása

Lélek Sné Gizella